#11 - Felkészülni... de mire, mikor és hogyan?

Hogyan készülhetünk fel az éghajlatváltozás okozta természeti, társadalmi és gazdasági változásokra? Mire kell készülnünk egyáltalán és mikor?

Az éghajlatváltozás folyamatának alakulásával és a humán rendszerekre gyakorolt várható hatásaival, a legátfogóbb módon az ENSZ égisze alatt működő IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) foglalkozik 1992 óta rendszeresen közzétett átfogó és részletes jelentéseiben. Általánosságban megállapítható, hogy minden egyes jelentésükben az éghajlatváltozás sebességét gyorsabbnak, hatásait jelentősebbnek írják le az előzőekhez képest. 

A 2018 októberében közzétett SR15 jelentés részletesen taglalja, hogy mennyire súlyos következményekkel kell számolnunk, ha nem próbáljuk megváltoztatni a jelenlegi tendenciákat az emberi eredetű üvegházgázkibocsátás drasztikus csökkentésével. A jelentés szerint „Olyan méretű változtatásokat kell megvalósítani az ipari- és energiarendszerekben, a földhasználat módjában, a városi és egyéb infrastruktúrákban, amelyeket még sohasem hajtottunk végre az emberiség eddigi történelmében.”

Az IPCC konzervatívnak mondható módszertana miatt azonban ezekben a jelentésekben nem veszik figyelembe azokat a kutatási eredményeket, amelyek a kiadásukat megelőző 1-2 éves periódusban keletkeztek. Az éghajlatkutatás területén azonban folyamatosan születnek új és fontos publikációk, hiszen van még kutatni való bőven. Amikor az éghajlatváltozás folyamatairól beszélünk, akkor olyan, komplex rendszerben történő jövőbeni változásokat kívánunk előre jelezni, amelyek magukban foglalják többek között például a szárazföldi és tengeri ökoszisztémákat, a légköri és az óceáni fizikai folyamatokat, a földfelszíni és földalatti geofizikai változásokat, a biodiverzitás trendjeit és a globális szénciklusban zajló tendenciákat. A természeti változások mellett továbbá figyelembe kell venni a humán rendszerekben zajló folyamatokat is, hiszen az éghajlatváltozás lefolyásában a technológiai fejlesztések, a gazdasági lehetőségek és a társadalmi igények is fontos befolyásoló tényezőként jelennek meg.

A komplex rendszerekben zajló folyamatok vizsgálata önálló tudományágként is jelen van napjaink tudományos életében. A komplex rendszerek általában nemlineáris dinamikával rendelkeznek, amely gyors átalakulásokat jelenthet, hirtelen változást egy közel stabil állapotból, egy jelentősen különböző, de szintén közel stabil másik állapotba. Ez a korábbi folyamatok sebességéhez képest „hirtelen” változás szinte biztosan bekövetkezik, ha az induló állapotból történő elmozdulás elérkezik egy úgynevezett határponthoz, amelytől már nincs visszaút. A határpont közelében már látszólag jelentéktelen befolyásoló tényezők is okozhatnak hatalmas változásokat.

A komplexitás miatt azonban szinte lehetetlen megmondani, hogy milyen változás, változtatás milyen konkrét következményekhez vezet majd. Mindez jelentősen megnehezíti a változások előrejelzését. Számtalan kutatás és tudományos publikáció hívta fel már a figyelmet arra, hogy a különböző természeti rendszereink már ilyen határpontok közelében járnak. Ezek között számosat találunk a klímaváltozás folyamataival összefüggésben is.

Elkerülhető, hogy átlépjük ezeket a határpontokat? Talán igen, de ahhoz olyan mértékű változtatásokat kell végrehajtanunk, amelyekről például az IPCC jelentés is beszél. Ezeket a drasztikus lépéseket pedig mihamarabb meg kellene valósítanunk, ha valódi esélyt szeretnénk adni annak, hogy az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit elkerüljük. A klímaváltozás folyamatainak megállítása érdekében tett tudatos intézkedéseket mitigációnak hívjuk.
 
Mitigáció: az üvegház hatású gázok (elsősorban szén-dioxid) mennyiségének csökkentése a légkörben, tudatos emberi tevékenységgel. A világ országainak vezetői 1995 óta minden évben összegyűlnek (COP konferenciák, Conference of the Parties), és intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a globális szén-dioxid kibocsátás csökkentésével megállítsák a globális felmelegedés folyamatát. Ezen időszak alatt az emberi eredetű szén-dioxid kibocsátás közel megduplázódott és a csökkenés helyett évről évre növekszik, ráadásul exponenciális ütemben. A globális mitigációs lépések elégtelenségéről, például a Climate Action Tracker oldalán kaphatunk országszintre lebontott elemzést.

Vajon van-e valódi esélye annak, hogy a világ kollektíven megvilágosodik, és közös erőfeszítéssel, rengeteg áldozatot hozva, mitigációs lépésekkel elkerüli az éghajlatváltozás súlyos negatív következményeit? Esély és remény természetesen mindig és mindennel kapcsolatban lehet, de érdemes itt felhívni a figyelmet egy nagyon lényeges összefüggésre.

Tim Garrett amerikai fizikus világított rá arra, hogy a globális gazdasági növekedés és a világ energia termelése és fogyasztása között szoros összefüggés áll fenn. Az energiatermelés alapvető forrásai pedig a fosszilis energiahordozók, amelyek felhasználása szén-dioxid kibocsátással jár. Ezek alapján teljesen érthető összefüggés áll fenn a légköri szén-dioxid koncentráció mértéke, és a világgazdaság nagysága között. Garrett azt is kimutatta, hogy nincs reális esély arra, hogy a jelenlegi energiatermelési mixet képesek legyünk átállítani megújuló energiaforrásokra olyan ütemben, amellyel elkerülhetnénk a légköri szén-dioxid szint veszélyes mértékűre növekedését. Kutatásaiból az is kiderül, hogy a világgazdaság nagyságának tudatos és jelentős csökkentése, kombinálva egy rendkívül gyors ütemű megújuló energiahordozókra történő átállással teremtheti csak meg az esélyt erre.

A globális világgazdaság jelenlegi modelljének alapvető jellemvonása a növekedésre való törekvés. A növekedés, a jobb élet, a szebb jövő reményével hozzuk meg mai döntéseinket, hajtjuk végre jelenlegi beruházásainkat és finanszírozzuk azokat, jelentős részben hitelek segítségével. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy ez a növekedés megáll, vagy tartós recesszióba fordul át. És még kevésbé szeretnénk szándékosan megfordítani ezt a növekedési trendet, amelyhez minden lényeges gazdasági mechanizmust, ösztönzőt is meg kellene változtatnunk. Még inkább nehezíti az ilyen horderejű döntések meghozatalát, ha az nem alapul egy általános és nemzetközi konszenzuson, a világ polgárainak széleskörű egyetértésén, elkötelezettségén. A termelés és a fogyasztás csökkentése többlet hátrányt okoz azoknak, akik először hajtják azt végre. Figyelembe véve a piaci versengésre épülő gazdasági mechanizmusokat, és az egyre inkább a nemzeti érdekek előtérbe helyezése irányába változó globális politikai folyamatokat, jó eséllyel jósolhatjuk meg, hogy a szándékos „Degrowth” fordulatra a közeljövőben nem fog sor kerülni.

Azonban a gazdasági tevékenységek radikális csökkentése nélkül az éghajlatváltozás jelenlegi negatív trendjei tovább gyorsulnak majd és ha nem is tervezett módon és szándékosan, a gazdaság visszaesése vélhetően megtörténik majd a radikális hatásokkal járó természeti folyamatok eredményeképpen. És ezen a ponton eljutottunk egy sokakat érdeklő kérdéshez: 

Vajon mikor várható egy drasztikus természeti változás, határpont átlépés?

Sokan keresik a választ erre a kérdésre, és sokan meg is próbálkoznak a jóslással. Hiszen jósnak kell lennünk ahhoz, hogy pontosan előre jelezzük egy komplex rendszer nemlineáris viselkedését.

Ahhoz viszont már elegendő „egyszerű tudósnak” vagy „gondolkodó és felelős embernek” lenni, hogy ne bizonyosságokban és pontos időpontokban fogalmazzunk, hanem folyamatokban, trendekben és valószínűségekben. A természeti folyamatok alakulását a klímatudósok állandó mérésekkel követik. Rengeteg fizikai jellemzőt mérnek és elemeznek nap, mint nap. Az ezekből levezethető következtetések alapján már ma is kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag bármikor bekövetkezhetnek olyan természeti események, amelyek vagy közvetlenül, vagy közvetett módon, de drasztikus mértékben érinthetnek bárkit a Földön. Ilyen események már ma is vannak a világ különböző pontjain, mint például erdőtüzek, hurrikánok, aszály. Az állítás arról szól, hogy ez bárhol, bármikor és bárkit jelentősen érinthet vagy közvetlenül, vagy az éghajlatváltozás közvetett hatásai révén. Ha még nem kezdtünk hozzá, ideje felkészülni minderre! 

A természeti folyamatok sebességére és következményeik megbecslésére az északi sarki jégmennyiség változásának a trendje irányadó. A lehetséges következményről pedig itt csak annyit, hogy az északi sarki jégtakaró nyári hónapokra történő megszűnése olyan mértékben növeli meg a Föld által elnyelt napenergia mennyiségét, amely megegyezik 25 évnyi szén-dioxid kibocsátás üvegházhatásával!

Adaptáció: felkészülés az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeire. Milyen közvetlen és közvetett hatásait ismerjük az éghajlatváltozásnak? Az ENSZ klímaadaptációs szerve folyamatosan gyűjti és rendszerezi azokat a kutatási eredményeket, amelyek összefüggést találtak az éghajlatváltozás eredményeként egyre gyakoribbá, és egyre nagyobb mértékűvé váló szélsőséges időjárási események és az ember, illetve az emberi rendszerek között. Számtalan, tudományosan igazolt klímahatást mutattak már ki az emberi egészségre, az élelmiszer termelésre, az ivóvíz ellátásra, biztonságra, gazdasági rendszerekre, infrastruktúrákra tekintettel.

A sikeres klímaadaptáció kihívásai

Sajnos sokak esetében még azzal is meg kell küzdeni, hogy elismerjék a probléma létezését. Széleskörű egyetértés szükséges arról, hogy az éghajlatváltozás valós, hatásai jelentősek lehetnek, és már ma is szükséges tenni azért, hogy ezeket a hatásokat elkerülhessük, vagy minimalizálhassuk. 

A klímahatások minden emberre és minden szervezetre egyediek lehetnek, ezért komplex rendszerben, de egyénre, szervezetre szabva kell meghatározni a kockázatokat, valamint megtervezni és végrehajtani a szükséges lépéseket. Globális világunkban nem elegendő, ha csak a saját kockázatainkkal foglalkozunk, közvetett módon akkor is érintettek lehetünk, ha a klímahatások a beszállítói hálózatban, vagy a vevők körében jelentkeznek.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos globális folyamatok mentén jelentős változások várhatóak a gazdasági rendszereinkben és a társadalmi elvárásokban is. Ezek is kihatnak majd minden szereplőre csakúgy, mint ahogy ez a koronavírus járvány kapcsán is megtörtént.

Ezen kihívások, és jelenlegi égető problémáink kezelése visszatarthat attól, hogy elindítsuk a szervezeti adaptáció folyamatát, ezzel azonban mégsem érdemes várni. A szervezeti kultúra megteremtése, a feladatok és hatáskörök beillesztése a szervezet működésébe, a szükséges tudás megszerzése időbe telik, miközben az időnek már ma is híján vagyunk. Csak abban reménykedhetünk, hogy a klímahatások nem minket fognak érinteni először, de a felelős vezetői magatartásnem alapozhat reményekre!

Ahogyan azt a COVID-19 járvánnyal összefüggő 2020. évi események is bizonyították, társadalmi és gazdasági rendszereink sérülékenysége, azok komplexitásával párhuzamosan rendkívüli mértékben megnövekedett.

Megváltozott életvitelünkkel járó mindennapi problémáink mellett sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gyorsuló éghajlatváltozás hasonló, sőt még jelentősebb negatív következményekkel fenyeget. A klímaváltozás közvetlen és közvetett hatásai, az erőforrások hozzáférhetőségének szűkülése, a lokális és globális gazdasági, pénzügyi rendszerek kilengései, a természeti környezet fokozott eróziója, a társadalom növekvő polarizációja mind valószínűbbé teszik a hirtelen bekövetkező rendszerszintű változások lehetőségét. A társadalmi stabilitás, a létfontosságú infrastruktúrák, a pénzügyi rendszerek, az ellátási láncok működésének biztosítása szó szerinti létérdekünk. 

Az éghajlatváltozás szélsőséges hatásai miatt átalakuló kockázati környezet már rövid távon is példátlan kihívást jelent, emellett kívül esik az emberiség évezredes tapasztalatain. Ezért elengedhetetlen annak biztosítása, hogy minden szinten jobban felkészültek legyünk az elkerülhetetlen változások társadalmi és gazdasági hatásainak előrejelzésére és enyhítésére.

A felkészülés és az alkalmazkodás folyamata nem vesz el tőlünk semmit, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy többet tarthassunk meg abból, amink van...