Bár a tengerszint emelkedésének közvetlen hatásai nem fenyegetnek minket itt, a Kárpát-medencében, a közvetett hatások mindannyiunk életét megkeseríthetik majd. Ismerjük hát meg, és tartsuk mindig szem előtt ezeket, amikor döntéseket hozunk a jövőnkkel, az életünkkel kapcsolatban… (Lehoczky Annamária gondolatai alapján)
Bár a tengerszint emelkedésének közvetlen hatásai nem fenyegetnek minket itt, a Kárpát-medencében, a közvetett hatások mindannyiunk életét megkeseríthetik majd. Ismerjük hát meg, és tartsuk mindig szem előtt ezeket, amikor döntéseket hozunk a jövőnkkel, az életünkkel kapcsolatban… (Lehoczky Annamária gondolatai alapján)
Poszeidón bosszúja – második rész
A tengerszint emelkedésről és annak hatásairól
A globális felmelegedéssel kapcsolatban az emberek többsége elsők között a tengerszint emelkedésére asszociál, még akkor is, ha ez csak látszólag érint minket a Kárpát-medencében. A gleccserek és más szárazföldi jeges területek olvadása miatti vízszint emelkedés magától értetődő, azonban az már kevésbé ismert, hogy számos más tényező is befolyásolja az emelkedést, ami nem egyenlő mértékű a Föld minden pontján. A relatív tengerszint emelkedés ismét csak a világ szegényebb és kiszolgáltatottabb területeit érinti jobban, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Európa vagy Észak-Amerika védett volna a folyamattól. A kritikus part menti infrastruktúrán túlmenően emberek százmillióinak az élete lehetetlenülhet el a század végére, ha nem mérsékeljük a globális felmelegedést, és a hozzá kapcsolódó tengerszint emelkedést, valamint nem kezdünk alkalmazkodni a már most látható hatásokhoz.
Az elmúlt években a megszokottnál is nagyobb sajtóvisszhangot kapott a világ legnagyobb szigetének olvadása. Ehhez a valóban riasztó számokon túlmenően hozzájárult Steffen M. Olsen dán meteorológus azóta ikonikussá vált képe, ahogy a megolvadt tengeri jégen a szánhúzó kutyák úgy haladnak, mint ha vízen járnának. A Twitteren közzétett fotó Észak-Nyugat Grönlandon készült 2019 rekord forró nyarán, amint a kutyaszán olvadékvízben gázol.
Műholdas mérések alapján Grönland évente átlagosan 280 milliárd tonna jeget veszít, vagyis önmagában több mint 270 000 olimpiai úszómedencét lenne képes megtölteni naponta. 2019-ben azonban rekordmennyiségű, 530 milliárd tonnányi nettó jégveszteséget állapítottak meg a kutatók, ami közel kétszerese a 2000-es évek eleje óta mért átlagnak. Ez a gyors ütemű olvadás összhangban van az egyre fokozódó globális éghajlatváltozással, ami a sarkvidékeken jóval nagyobb mértékű melegedéssel jár: 1991 óta Grönland partvidékén átlagosan 1,7 Celsius-fokkal lett melegebb a nyár. Ennek hatására mind a jégtakarók olvadása, mind pedig a jégtakarók peremén a tenger felé kúszó gleccserek visszahúzódása fokozódik, hozzávetőleg 14%-kal nőtt a gleccserekből származó olvadék víz az 1980-as évek óta a Nature folyóiratban közzétett friss tanulmány szerint.
Ez a drámai mértékű veszteség nagy valószínűséggel egy olyan fordulópontot (angolul tipping point) jelent a jégrendszer dinamikájában, hogy az olvadás további öngerjesztő visszacsatolási folyamatokat (angolul feedback loop) indíthat be. A krioszférára specializálódott kutatók szerint bizonyos fordulópontok átlépésével a jég-rendszer összeomlása felgyorsul és egy adott ponton túl visszafordíthatatlanná válik. Mindez pedig fontos kérdéseket vet fel a tengerszint emelkedésével kapcsolatban.
Mik okozzák a tengerszint emelkedését?
A szárazföldi jégtakarók és gleccserek olvadékvize mellett a globális tengerszint emelkedésében más tényezők is közrejátszanak, az egyik legjelentősebb az egyre melegedő óceán hőtágulása. Ezek a tényezők együttesen jelenleg évente több, mint 3,5 mm-rel növelik a globális óceán szintjét. A globális felmelegedés fokozódásával az emelkedés üteme egyre gyorsul, vagyis az éves ráta évtizedenként nagyjából 1 mm-rel nő. Ez a ráta a globális tengerszint emelkedésére vonatkozik, de a tengerszint emelkedése nem egyöntetű a világon, hanem sokkal inkább egy, a helyi és globális változásoktól függő viszonylagos érték.
Egyes helyeken a globális átlagnál gyorsabban, máshol pedig lassabban emelkedik a vízszint. Ezért, habár minden tengerparti terület a Földön érezni fogja ennek hatását, vannak olyan régiók, ahol az emelkedés jóval hamarabb jelentkezik és jóval súlyosabb lesz.
Ha azt akarjuk megtudni, hogy egy adott helyen mekkora emelkedés várható, akkor valójában a relatív tengerszint-emelkedésre vagyunk kíváncsiak. A „relatív tengerszint” a tenger/óceán helyi partvonalhoz viszonyított szintjét jelenti. Ezt a szintet a már említett globális tényezőkön túl egyéb hatások is befolyásolják, ezek összefoglalva a következők:
Hőtágulás és az óceáni áramlatok változása
Amikor vizet melegítünk, az kitágul. A földfelszíni vizek esetében a tágulás mértéke attól függ, hogy az adott víztömeg milyen mélységig melegszik fel és mekkora volt az eredeti hőmérséklete. Például 1 °C-os melegedés a trópusi óceán felső 100 méterében nagyjából 3 cm-rel növeli meg a helyi tengerszintet. Az ember okozta globális felmelegedést az óceánok azzal tompítják, hogy elnyelik a hő nagy részét. A fokozott üvegházhatás miatti extra hő több mint 90%-át eddig elnyelték az óceánok, azonban ennek súlyos következményei vannak a tengeri élővilágra és a tengerszintre nézve: a hőtágulás felelős az elmúlt két évtizedben megfigyelt globális tengerszint-emelkedés legalább egyharmadáért. Mivel azonban a tengerek és óceánok nem egyenlő mértékben melegednek, így területenként más a hőtágulás miatti relatív tengerszint-emelkedés is.
A tengerszint helyi módosulását tudja okozni az egyik leghírhedtebb éghajlati jelenség, az El Niño, amely a légköri-óceáni áramlások természetes periodikus módosulását jelenti a Csendes-óceán trópusi területén. Az El Niño idején a trópusokon a Csendes-óceán középső és keleti medencéjében az átlagosnál melegebb az óceán, míg a nyugati medencéjében az átlagosnál hűvösebb, ami miatt időszakosan megemelkedhet a relatív tengerszint Közép- és Dél-Amerika nyugati partvonala mentén. De Európa partvonalai mentén is megfigyelhető a tengeráramlások hatása a relatív tengerszintre: az Európa éghajlatát is jelentősen befolyásoló Golf-áramlat gyorsulása vagy lassulása időszakosan akár 5 cm-rel is megemelheti, illetve csökkentheti a közeli partokon a tengerszintet.
Olvadó szárazföldi jégtakarók, gleccserek
A globális felmelegedés hatására a Föld szinte minden pontján olvadnak a jég- és hótömegek, ahogy arra az IPCC Külön Jelentése is rávilágított. Kutatók becslése szerint az elmúlt évtizedben tapasztalt globális tengerszint-emelkedés közel kétharmadáért felelős a grönlandi jégtakarók olvadása. Ugyanakkor épp Grönland partjainál ez nem okoz változást a relatív tengerszintben, ugyanis ahogy a jég alatt levő alapkőzet megszabadul súlyos jégpajzsától, úgy fokozatosan emelkedik a föld, kompenzálva a tengerszint emelkedését. Emellett az antarktiszi és grönlandi jégtakarók olvadása – vagyis ezen nagy jégtömegek „eltűnése” – a Föld gravitációs mezejében is módosulásokat okoz, ami befolyásolja a Föld tengely körüli forgását, ez pedig kihatással van a tengerszintre. Vagyis a Föld gravitációs mezeje miatt a világtenger szintje nem úgy viselkedik, mint ha egyszerűen csak egy csapból folyna az olvadék víz a fürdőkádba, amiben egyenletesen emelkedik a vízszint. A gravitációs mező befolyása miatt a tengerszint-emelkedés egyenlőtlen mértékben történik. Szimulációk szerint az antarktiszi jég olvadása miatti tengerszint-emelkedés 52%-kal nagyobb Kalifornia és Florida térségében, mint ha a világóceán szintje az olvadék víz hozzáadásával egyenletesen emelkedne.
Fontos tisztázni emellett, hogy bár az északi-sarkvidéki tengeri jég is erőteljesen olvad – az elmúlt négy évtizedben az átlagos tengeri jégborítás legalább 40%-kal csökkent, az átlagos jégvastagság pedig kevesebb, mint a felére esett vissza –, ez az olvadás nem járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez. Archimédesz törvénye alapján ugyanis az úszó jégtábla vízbe bemerülő térfogata akkora, mint amekkora térfogatú víz lesz belőle az olvadás után, így még ha a világ összes tengeri jege el is olvadna, a világóceán szintjét az nem befolyásolná. (Erre egy jó köznapi példa az olvadó jégkocka az italban.)
Függőleges irányú földmozgások
Amikor a partok mentén a föld megemelkedik, az a relatív tengerszint csökkenését, míg a föld süllyedése a relatív tengerszint emelkedését okozza. A föld függőleges irányú mozgásait különböző természetes és emberi eredetű okokra vezethetjük vissza, így például:
Rövidtávon kétségkívül a legaggasztóbb azon tengerpartok helyzete, ahol a tengerszint emelkedéséhez süllyedő szárazföld társul, ugyanis itt a legnagyobb a relatív tengerszint-emelkedés mértéke. Az Egyesült Államokban nagyrészt ilyen a keleti part és a Mexikói-öböl partvidéke. Vannak olyan partrészek, ahol 30 cm-t süllyed a part évtizedenként (!) – ezt összevetve a század végére várható globális tengerszint-emelkedéssel, a helyzet korántsem rózsás.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének, vagyis az IPCC-nek az óceánokkal és krioszférával foglalkozó tematikus jelentése szerint a század végére nagy valószínűséggel 30 és 80 cm közötti globális tengerszint-emelkedés várható, a konkrét érték attól függ, hogy milyen forgatókönyv szerint haladunk tovább. A legpesszimistább lehetőség alapján, vagyis, ha nem teszünk érdemben az üvegházgáz-kibocsátások visszaszorítása érdekében, akkor közel 1 méteres, egyre gyorsuló ütemű tengerszint-emelkedés várható már nyolcvan éven belül. Jelenleg ez áll a legközelebb a valósághoz.
A közel 1 méteres globális tengerszint-emelkedés Banglades 20%-át borítaná el, és 30 millió embert tenne földönfutóvá. Egyiptomban a termékeny Nílus-delta 13%-át öntené el a tenger, és 5,3 millió ember válna hontalanná. Ha még most, globális szintű cselekvés történne, akkor képesek lennénk 50 cm alatt tartani az emelkedést és megelőzni, hogy millióknak kelljen alacsony tengerparti területeken fekvő otthonukat elhagyni.
Világos tehát, hogy az emelkedő tengerszint – egyre gyakoribb és intenzívebb vihardagályokkal társulva – védekezés és alkalmazkodás nélkül egyre nagyobb károkat fog okozni: ha a mostani ütemben folytatódnak a kibocsátások és fokozzuk az éghajlatváltozást, akkor a század végére várhatóan 52%-kal több lesz az elöntés kockázatának kitett globális népesség, és 46%-kal nagyobb a kockázatnak kitett vagyontárgyak összessége, a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint. Ez azt jelenti, hogy a tengeri elöntés miatti gazdasági veszteségek 2100-ra a globális GDP akár 20%-át, több, mint 14 ezer milliárd dollárt is felemészthetnek évente. Ez 90 évnyi magyar GDP-nek felel meg.
Az emelkedő tengerszint pusztító következményei
Már akár néhány centis tengerszint-emelkedés is pusztító hatással lehet a part menti élőhelyekre és a helyi közösségek megélhetésére az erózió, a vizes élőhelyek elöntése, valamint a felszín alatti ivóvíz-készletekbe és a talajba beszivárgó só miatt. A folyók vize a torkolatok akár több száz kilométeres körzetében sóssá válhat, ami pedig bizonyos baktériumok terjedésének kedvez, mint ahogy ezt a Gangeszben a kolerát okozó baktérium esteében kimutatták. A mezőgazdaság – különösen az alacsony területeken levő rizsföldek – rendkívül sérülékenyek a part menti elöntésekkel és sóbeszivárgással szemben. Vietnámban a Mekong deltájában a rizs terméshozama csökkenőben van, de hasonlóan hátrányosan érintett Spanyolországban az Ebro deltája, ahol akár 30%-os hozamcsökkenéssel számolnak a század végére.
Az emelkedő tengerszint következtében a közlekedési infrastruktúra, a lakóépületek, alapszolgáltatások (például víz- és áramellátás, internet), valamint természetes és kulturális értékek megrongálódása nemcsak a helyi közösségek számára okoz kárt, de a régióba irányuló turizmus hanyatlásához is vezethet. Nem elhanyagolható az sem, hogy a part menti természetes ökoszisztémák, mint például sós mocsarak és mangrove erdők fontos szénelnyelőként funkcionálnak, azonban az emelkedő tengerszint és átlaghőmérséklet ezeket is veszélyezteti. Ráadásul a magasabb tengerszint az egyre gyakoribb viharokkal, hurrikánokkal kombinálva egyre gyakoribb és pusztítóbb vihardagályokhoz vezet.
A nagyvárosok elöntése miatti gazdasági kár akár az évi 1 billió, azaz ezermilliárd dollárt is elérheti az elkövetkező 30 évben egy tanulmány szerint, amely 136 nagy tengerparti várost vizsgált. Mivel ezek a nagyvárosok kritikus fontosságúak a nemzetközi kereskedelem és közlekedés szempontjából, a károk nemcsak az adott ország nemzetgazdaságára hatnak majd ki, de a globális ellátási láncokon keresztül más országokra, így Magyarországra is. Olyan part menti megavárosokat is veszélyeztet a tengervízszint megemelkedése, mint Mumbai, Sanghaji, New York, Miami, Lagos, Bangkok és Tokió.
Az alacsonyan fekvő tengerparti területek fokozatos elöntése és az egyre szélsőségesebb időjárási események az embereket otthonuk elhagyására kényszerítik, ezzel fokozatosan több tízmillióra, de akár százmillió fölé is emelve a klímamenekültek számát a világban. Ráadásul épp a legszegényebb fejlődő országok és kis szigetállamok fognak emiatt a legtöbbet szenvedni, mivel kevesebb erőforrásuk áll rendelkezésre az alkalmazkodáshoz . Mindössze 15 fejlődő ország ad otthont az összes alacsony területen élő szegény népesség 90%-ának, akiknek megélhetése a parti mezőgazdaságtól és halászattól függ.
Hogyan alkalmazkodhatunk mindehhez?
Alapvetően kétfajta alkalmazkodási lehetőség van: maradni és megerősíteni a partokat vagy elköltözni és áttelepíteni az összes fontos part menti infrastruktúrát és tevékenységet. Mindkét opció számos pozitív és negatív társadalmi-gazdasági-környezeti hozadékkal jár, és a végső döntést komolyan befolyásolják az adott közösség erőforrásai is. Éppen emiatt a tengerszint-emelkedés és annak káros következményei még inkább növelhetik a gazdag és szegény országok közötti szakadékot, hisz a gazdagabb országok megtehetik, hogy beruházásigényes technológiai megoldások (például gátrendszerek építése) révén megvédjék magukat, míg a szegényebb közösségek ennek híján el kell szenvedjék a negatív hatásokat, és előbb-utóbb a partvidékek elhagyására kényszerülnek. Hozzá kell tenni azonban, hogy bizonyos infrastruktúra elemeket (például part menti nukleáris erőműveket) lehetetlen elköltöztetni, ami tovább növeli a kockázatokat.
Számos térség már megkezdte az alkalmazkodási intézkedések kidolgozását és – sokszor igen költséges – végrehajtását. Ilyen például a parti védőrendszerek – mint falak és gátak – kiépítése, az úthálózat újra gondolása, időszakos víztározó infrastruktúra létrehozása, valamint a tengerparti természetes ökoszisztémák – mint mangrove erdők, sós mocsarak és korallok – védelme és megerősítése. Az indonéziai kormány tavaly döntött arról, hogy adminisztratív székhelyét Jakartából Borneó szigetére helyezi át, mivel a süllyedő földterületen fekvő tízmilliós megaváros különösen sérülékeny a tengerszint-emelkedéssel szemben. Közel 1,5 millió köztisztviselőnek kell átköltöznie az újonnan létrehozott fővárosba, míg Jakartát egy hatalmas fallal és mesterséges szigetrendszerrel kívánják megvédeni.
Azonban a kis szigetországok, mint például a Marshall-szigetek, esetében az emelkedő tengerszint országuk puszta létét fenyegeti. Az elköltözés fontos kulturális helyszíneik végleges elvesztését jelentené, az anyaföldön maradást választva viszont rendkívül költséges földmagasító munkálatokra és egyéb védőrendszerek létesítésére van szükség, ami más nemzetek segítsége nélkül nem fog menni. A nemzetközi közösség részéről a szakmai támogatásra látszik szándék, például a tengerrel vívott évszázados harcáról híres hollandiai Rotterdam városa – a nívós szakmai szervezeteket tömörítő Global Center on Adaptation tudás- és tech-bázisán keresztül – felajánlotta segítségét mindazon városoknak és közösségeknek, akik az elöntés és parterózió ellen küzdenek.
Ahhoz, hogy minél kisebb legyen a tengerszint-emelkedés és az abból eredő negatív hatások, az éghajlatváltozást okozó üvegházgázok kibocsátását minél hamarabb nagymértékben csökkenteni kell. A már elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodást a tengerparti területek közösségeinek haladéktalanul el kell kezdenie, az ehhez szükséges erőforrások előteremtésében pedig a fejlett országoknak segítséget kell nyújtaniuk a leginkább érintett fejlődő országoknak és kis szigetállamoknak. A nemzetközi klímatárgyalásokon az alkalmazkodás eszközeiről és a szükséges anyagi forrásokról már folynak az egyeztetések.
Bár a tengerszint emelkedésének közvetlen hatásai nem fenyegetnek minket itt, a Kárpát-medencében, a közvetett hatások mindannyiunk életét megkeseríthetik majd. Ismerjük hát meg, és tartsuk mindig szem előtt ezeket, amikor döntéseket hozunk a jövőnkkel, az életünkkel kapcsolatban…